A munka gyümölcse

Borosék izgatottan feszengtek a Genezis Kft. recepcióján elhelyezett elegáns bőrfotelben. Vagy a számítógépén elmélyülten kopogó szőke titkárnőt fixálták, vagy pedig a szemközti ajtó fölé szerelt faliórát lesték idegesen, melynek mutatóit a férfi és a női nemre utaló szimbólumokról mintázták.

- Vajon miért a férfi mutatja a percet? - feledkezett meg egy pillanatra Boros Jenő arról, hogy már 15 perce várakoznak tűkön ülve.

- Hozhatok egy pohár vizet? - kérdezte most a megnyugtató mosollyal a titkárnő a pult mögül. - Az ügyvezető igazgató úr rögtön a rendelkezésükre áll. Kissé elhúzódott az előző megbeszélése.

Boroséknak valóban megvolt az okuk az idegességre, hiszen a korábbi négy találkozó mindegyike kudarccal járt. Hiába követték aprólékos gonddal a cég előírásait, a javasolt alvásmennyiségtől kezdve, a tökéletes kondíciót biztosító edzésterven át, a spermaszám növelését célzó diátig, az első négy gyerek semmit sem hozott a konyhára. A másodiknak világrajött Viktória ugyan átlag feletti zenei tehetséggel született, ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy bárkit is lázba hozzon.

A házaspár kezdte elveszíteni korábbi lelkesedését, még az is felmerült bennük, hogy az őket összehozó profilillesztő szoftver mégiscsak hibázhatott. Pedig egész jövőjüket génkészletük esetleges szerencsés kombinációjára alapozták, hiszen a fiatalok ezenkívül semmi érdekeset nem találtak egymásban. Fáradságos és kitartó munkával mégiscsak sikerült összecsiszolódniuk, így például Jenő szinte kóros gyűjtőszenvedélye és Klári kiapadhatatlan utazókedve több polcnyi útikönyvvé és -magazinná lényegült át.

Esténként, vacsora után, a házaspár lámpaoltásig a genetika legújabb eredményeiről, illetve a céljaikkal kapcsolatos teendőkről tanácskozott.

Mind az öt gyermekük mesterséges megtermékenyítéssel fogant, a legmegfelőbbnek ítélt ivarsejtek szakszerű kiválsztása után. Az apjuk kilúgozott kék szemét öröklő első négy utód azonban messze a várakozás alatt maardt.

Ambruska a házaspár utolsó nekiveselkedése volt. Borosék elhatározták, ha most sem sikerül, elválnak az útjaik. Ezért is várakoztak most olyan feszülten, hogy megtudják végre fiuk genetikai teszteredményeit.

- Kérem jöjjenek velem - állt fel a helyéről a titkárnő. - Lukács úr az előbb jelezte, hogy felszabadult.

Az ügyvezető igazgató bátorító arckifejezéssel, jókedvűen fogadta az idegességtől verejtékező Boros Jenőt és feleségét.

- Igazán jó hírem van - kezdte a sötét öltönyös fiatalember. - Beérett a kemény munka, Ambruska valódi csiszolatlan gyémántnak bizonyult. Minden jel arra mutat, ha a nevelésébe nem csúszik hiba, a gyermekükből lángész válik. Agyának fedolgozósebessége és kivételes intelligenciahányadosa az egy az egymillióhoz kategóriába emeli Ambruskát. Már három globális konzorcium is jelezte érdeklődését gyermekük iránt. Azt hiszem, vérre menő licitre számíthatunk, és a végső ajánlat az ötvenmillió dolláros nagyságrendben lesz - kulcsolta össze kezét a tarkóján a hátrafésült hajú ügyvezető.

- A tétre, illteve a befektetés nagyságára tekintettel Önöknek a fiukról természetesen le kell mondaniuk. De gondolom, ez nem újdonság Önöknek, hiszen erről már az első szerződéskötésünkkor ejtettünk szót. Ambruska nevelését és jövőjét teljes mértékben a nyertes konzorcium fogja egyengetni. Mindenestre, szívből gratulálok. Önök gazdag emberek, életük végéig gondtalanul élhetnek.

Borosék hazafelé szinte repestek a boldogságtól. Talán először az együtt töltött kilenc év alatt, még vonzónak is találták a másikat. Egymás szavába vágva tervezgették a jövőt. Bérlakásuk felé közeledve, a taxiban még az is femerült bennük, hogy a cég részesedésének kifizetése után, első négy gyermeküket kiveszik az intézetből.

Kis tanakodás után, végül mégis elvették a hirtelen jött ötletet.