Bertók Antal sohasem izgult még ennyire. A meglett történelemtanár teste nyirkos volt a hideg verítéktől. Keze remegett, és a mellkasában érzett abroncsszerű nyomás sem akart megszűnni. Levegőért kapkodva, ijedten és esdeklőn nézett a mellette ülő férfire.A fehér köpenyes mentőorvos a szirénázó rohamkocsiban csillapítólag fordult a hordágyon fekvő történelemtanárhoz.
- Nyugodjon meg Bertók úr, a következő kórházban minden bizonnyal fogadni tudják majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése