Virtuális emléktár

Kovácsné örült, hogy végzett a vasalással, bár a kedvenc sorozatát mindenképpen megnézte volna. Ezt a szappanoperát különösen szerette, a főhősnő és a saját sorsában párhuzamot vélt felfedezni, másrészt az egyszerű történetet akkor is követni tudta, ha egy-egy részről esetleg lemaradt. Férje már korábban leült a híradó elé, közben bekapott valamit. Az asszony még kivitte a tálcát, aztán maga is letelepedett. Estére már nem sok ereje maradt, fél óra alatt rendszerint elaludt ültében.
Sokat bosszankodott a filmet megszakító reklámokon, most azonban az egyik egy furcsa, új szolgáltatást hirdetett, ami felkeltette az érdeklődését. Kovácsné nem tudta, hogy hat milliárd ember él a világon és az is meglepte, hogy lassan megtelnek a temetők, hely hiányában pedig egyre nehezebb újakat nyitni. A hirdető egy a kornak sokkal jobban megfelelő megoldással állt elő, a virtuális emléktárral. Pénztárcája nagyságától függően bárki még életében elkészítheti vagy elkészíttetheti saját emléklapját, melyet aztán az emléktárban megőriznek, az ígéret szerint akár az örökkévalóságnak. Mindezt ráadásul a hagyományos temetésnél sokkal olcsóbban. A testet ugyan megsemmisítik, de a szellem megmarad. Kovácsné elgondolkodott. Elmúlt ötven éves, férje közel a hatvanhoz, nem túl jó állapotban. Képzeletében végigpergetve élete főbb eseményeit arra a következtetésre jutott, hogy nem sokat kockáztat, ha akciós áron előre befizet egy családi emléklapra. Szinte biztosra vette, hogy nem maradna el semmilyen lényeges információ, hiszen már az unokákról is kénytelenek voltak lemondani, mióta kiderült, hogy egyetlen lányuk meddő.
Amikor néhány nappal később ismét látta a hirdetést, Kovácsné végleges elhatározásra jutott. Munkahelyén az ebédszünetben beütötte a reklámban megadott számot; kellemes bariton fogadta a hívást.
- Virtuális Emléktár. Mit parancsol?
- A televízióban láttam a hirdetésüket. Az emléklap iránt érdeklődöm. Pontosan mit jelent ez és mennyibe kerül?
- Mielőtt válaszolnék, engedje meg, hogy röviden bemutassam intézményünket. A legnagyobb kegyeleti profilú nemzetközi internetes vállalkozás itteni képviselete vagyunk. Célunk, hogy évszázadokra emléket állítsunk mind a jelen, mind pedig a jövő generációinak. Nálunk együtt tárolható emléklapja akár az ük-ükunokáiéval is, ha ők is így akarják majd. Ami pedig az árainkat illeti, igényesebbeknek, akik valóban az örökkévalóságot célozzák meg, százezer koronáért korlátlan tárterületet biztosítunk határozatlan ideig. Újabb százererért hivatásos életrajzíróink elkészítik a kedves ügyfél memoárját is.
- Én sajnos nem lehetek ennyire igényes. A legolcsóbb megoldás érdekel.
- Őszintén sajnálom, hogy Magának az öröklét nem ér ennyit. A legkisebb költséggel járó akciós ajánlatunk a nyolcezer koronás egyszerű emléklap: egy fényképet, ezer karaktert és egy vezérgondolatot foglal magában.
- Kérem, én nem tudom, hogy ezer karakter mit jelent.
- Asszonyom, ez körülbelül hat sms hossza, vagy nagyjából tíz sor.
- Nem valami sok egy egész élet összefoglalására.
- Még mindig jóval több, mint két évszám egy sírkövön, ráadásul olcsóbb is.
- Ez igaz. És mennyi ideig őrzik meg az emléklapot?
- Negyvenezerért 200 évet garantálunk.
- Értem. Azért mégiscsak kevésnek tartom az ezer karaktert.
- Az egyszerű emléklapot megrendelő ügyfeleink közül jónéhányan elhagyják a szövegből a magánhangzókat. Nagyjából így is érthető marad, másrészt ezáltal terjedelmesebb szöveg írható. Esetleg gondolkodhat azon is, hogy kisebb vagy fekete-fehér fényképet csatol, továbbit tárhelyet felszabadítva.
- A fénykép minősége nagyon fontos. Mindenesetre köszönöm a tájékoztatást, ismét jelentkezem majd.
- Örülök, hogy a segítségére lehettem - fejezte be a beszélgetést a bariton.
Kovácsné elégedetten tette le a telefont, úgy érezte, hogy hosszútávú megoldást talált egy sokaknak fejtörést és jelentős anyagi áldozatvállalást okozó problémára. A következő hetekben estéit emléklapja megtervezésével töltötte. Fényképalbumokat böngészett, számbavette, fontossági sorrendbe állította és megszűrte élete jelentősebb eseményeit, majd mindezt megpróbált ezer karakterbe belegyúrni. A baritonhangú ügyfélszolgálatis tanácsát követve a magánhangzókat is kihagyta, ám az így kapott szöveg nevetségesnek, mitöbb szánalmasnak tűnt. Végül úgy döntött, hogy bár több mint húsz éve együtt élnek, házasságáról és férjéről csupán tényszerűen, mindössze egy mondatban emlékezik meg, mivel unalmassá vált mindkettő. Belevette viszont kedvenc sorozatát, amelyben az utóbbi időben a legtöbb örömét lelte. Egy hónappal a telefonbeszélgetés után elkészült a végleges változattal és a megfelelő fényképet is sikerült kiválasztania.
Élete vezérgondolatát kellett még megfogalmaznia, azt a legjellemzőbb és legfontosabb gondolatot, mely megkülönbözteti majd az emléktár sokmillió többi lapján tárolt életlenyomattól, a gondolatot, melyet szeretne maga után hagyni. Kovácsné heteken át töprengett és kísérletezett mielőtt végleg feladta.