Filozófiai kert

Jónásnak fogalma sem volt a filozófiáról, a fémhulladékhoz viszont nagyon értett. Gyermekkora óta foglalkozott fémmel, ebből tartotta fenn magát, és ha éppen volt, a családját is. Legyen öntöttvas, acél, réz, nikkel, alumínium vagy bronz, egy pillantással felmérte az adott tárgy értékét.
Gandhit is már régesrég felbecsülte a többiekkel együtt, még meg is tapogatta őket, amikor jó három éve a Gellérthegyen csavargott. Tetszettek neki a bronzszobrocskák, az egymás mellett álló, kört formázó alakokból méltóság és mélységes nyugalom áradt. Le is heveredett melléjük egy kicsit a fűbe. Miközben a Várat és lent a hidakat nézte, néhány percre maga is megbékélt. A szoborcsoport címén is elmélázott, Filozófiai kert. Valójában nem ismerte a filozófia szó jelentését és hacsak a domboldalt nem számítja annak, az alkotás nem igazán emlékeztette kertre. Marhaság, gondolta, ám jó ideig nem ment ki a fejéből.
Ha nem kapcsolják le sínlopás közben, sokkal hamarabb visszajött volna. Így viszont 26 hónapot kapott, hiszen nem először gyűlt meg a baja a törvénnyel. Ahogy a tárgyalóteremben az ítélethirdetésre várt, azon tanakodott, vajon miért nem tud ellenállni a síneknek. Talán a rendeltetésével tökéletesen összhangban álló egyszerű forma, a szabadságot is jelképező, messzefutó sima acélpár az oka és persze az sem mellékes, hogy jól hoz a konyhára.
Majd fél év eltelt már bent, mire eszébe jutott a Filozófiai kert. Egy hétre rá talált a könyvtárban a Bevezetés a filozófiába című kötetre. Szinte vadonatúj volt, még sohasem kölcsönözték ki. Jónás el sem hitte volna korábban, de a büntetése hátramaradó részében folyamatosan olvasott. Eleinte nehezen ment, apránként mégis kezdte megérteni a fogalmakat. Amikor pedig úgy tűnt, hogy végleg elakadt, az interneten kért magyarázatot. Egy alkalommal eszébe ötlött az a mennyezetig könyvespolcokkal teli nyaraló is, ahová egy társával télvíz idején betört. Mai eszével először biztosan a könyveket kutatná át és csak ezután keresné a mozdítható műszaki cikkeket.
Mire kiszabadult, nagyvonalakban tisztában volt a görögöktől, Descartes-on, Kanton és Hegelen át Lukácsig bezárólag a főbb filozófiai irányvonalakkal. Még Fukuyamától és Theilhard de Chardintől is olvasott, egy Mahatma Gandhi életéről szóló leírás pedig egészen lenyűgözte. Újdonsült ismeretei és tudása birtokában máshogy tekintett a világra és önmagára is. Elhatározta, hogy ezúttal valóban megpróbálja. Alkalmi munkákból élt és igyekezett elkerülni régi cimboráit, noha nemegy remek üzleti ajánlattal megkeresték. Sokat olvasott és felkereste egyetlen értelmiségi ismerősét, egy volt irodalomtanárt, aki korábban pedofil képek terjesztéséért kapott büntetést. Éjszakákba nyúló vitákat folytattak olvasmányaikon, ám mindez cseppet sem lendített Jónás anyagi helyzetén.
Miután legutolsó albérletéből is kitették a szűrét, elhatározta, hogy ismét ellátogat a Gellérthegyre a Filozófiai kertbe. Egy langyos koranyári délutánon átsétált az Erzsébet hídon, majd a víztározó épülete mellett felbaktatott a zöld domboldalra. A bronz szoborcsoport tagjai, mindannyian gondolataikkal a világot megváltoztatni és átformálni képes bölcselők és tanítók: köztük Ábrahám, Buddha, Lao-ce, Jézus és Gandhi, ugyanolyan elmélyült nyugalommal és méltósággal álltak mint annakidején, amikor Jónás először járt ott. Most azonban egészen más szemmel nézett rájuk. Csendesen lekuporodott melléjük, mintha maga is közéjük tartozna.
Megvárta míg leszáll az est és csak amikor a Hold már magasan járt a Gellérthegy fölött, fogott neki lefűrészelni a szobrocskákat talapzatukról. Tudta, jó pénzt fog kapni értük, de azt megfogadta, hogy Gandhit megtartja magának.