Sport a javából

Ellenfelem egy törölközővel a vállán érkezett a szorítóba. Kicsit darabos, kötött izomzatú fickó volt, erősebb, de lassabb nálam. Ha nem lépek bele egy pofonba, meg tudom verni, gondoltam. Mindenesetre kemény mérkőzés lesz, és a nézők is remekül fognak szórakozni.
Egy párat rugóztam és belebokszoltam a levegőbe. Még a fejemet is körbeforgattam, hogy minden porcikámat bemelegítsem. Aztán a bíró a szorító közepére rendelt bennünket. Miközben ismertette a szabályokat, sporttársamat mustráltam. Elég elszánt arcot vágott, dehát mindenki elszánt meccs előtt. Szerencsére nem ijedek meg egykönnyen. A mérkőzésvezető szavára összeütöttük a kesztyűnket és kezdődött a küzdelem.
A bokszot leginkább a tisztaságáért szeretem. A keményebb, a ravaszabb, az elszántabb, az állóképesebb győz. Itt nincs mellébeszélés, lazsálás. De rosszul járnak a dühöngők, a vérbeborult aggyal pusztítani vágyók. A precízen kiszámított és végbevitt akciók végül mindig felőrlik a cséphadaró módjára vagdalkozót.
Alig néhány pillanat alatt, szinte nem is tudatosan futott rajtam át mindez, hiszen már jött is felém az ellenfelem, mindjárt egy hatalmas lengővel. Irtózatos ütés volt, csak túl messziről indította, így volt időm eltáncolni, majd egy balegyenessel eltaláltam az orrát. Láttam a pillantásán, hogy nem tetszik neki, dehát ide nem örömöt szerezni jöttünk egymásnak.
Továbbra is ballal szurkáltam, nehogy el merje engedni a jobbját, aztán a kötélnél összeakaszkodtunk. Éreztem ahogy szabálytalanul megrántja a tarkómat, miközben a másik kezével megpróbált egy felütéssel állon vágni. Szerencsére fedezékben voltam. Amikor a bíró szétválasztott bennünket, a könyökét még bordáim közé döfte a testem takarta oldalon.
- Mi van, fel akarsz dühíteni? - gondoltam, és egy rövid jobbhoroggal megpróbáltam szívtájékon eltalálni. Kivédte az ütést, majd a képembe vigyorgott. Pár centivel alacsonyabb volt nálam, primitív mélyen ülő szemei alattomosan és vadul villogtak.
- Dögölj meg! - gondoltam, és hajszálnyival a menet végét jelző gongszó után fültövön vágtam. Az arca eltorzult a fájdalomtól, ám a mérkőzésvezető nem engedte tovább a küzdelmet.
A szünet alatt kifújtam magam és lehiggadtam. Csak nem fogok aljas trükkökhöz folyamodni?

A második menet rosszul kezdődött számomra, gorillaszerű ellenfelem egy balcsapottal telibe találta a szemöldököm. Olyan csúnyán megdagadt, hogy alig láttam tőle, az pedig különösen bosszantott, hogy este mindenki rám fog mutogatni a sógornőm születésnapi buliján.
Ezért felpaprikázva ugrottam neki szélesvállú vetélytársamnak, és ha a bíró nem állít meg, észre sem veszem, hogy a kemény belharc közben véletlenül bevittem egy mélyütést. A sportban előfordul ilyesmi, mormoltam magamban, miközben a szorítóorvos rendbehozta ellenfelemet.
Amikor újból küzdőképessé vált, meglehetősen sportszerűtlenül rámvicsorított. Azért egy mélyütésért még nem kell kivetkőzni emberi mivoltunkból! Én is elkezdhettem volna őrjöngeni amiért felszakította a szemöldököm. Balszerencsémre kifogtam egy régivágású, otromba bunyóst.
Ajaj! Ismét csúnyán eltalált egy kaszáló lengővel. Hallottam, hogy számol a mérkőzésvezető. Csak számoljon, kemény fából faragtak! Azt azért felmértem közben, hogy ellenfelem mindjárt rám fog rontani, és jobb most elkerülni vele a közelebbi ismeretséget.
Kicsit még szédültem, amikor megindult felém, és azt hiszem, hogy ebben a helyzetben a sportág íratlan törvényei is megkívánják, hogy védjem magam ahogyan csak tudom. Ezért is csúszhatott be a második mélyütés. A keménykötésű gyerek megint összecsuklott. Páran fütyültek a nézőtérről, ám ezeknek az ostoba tökfilkóknak fogalmuk sincsen, hogy milyen itt lent a szorítóban. Ráadásul az a szemét bíró is megintett, az edzőm szerint is teljesen alaptalanul.
Az egyperces pihenő következett, mialatt a szalmiákszesztől újból magamhoz tértem. Attól az egy-két kisebb szabálytalanságtól eltekintve úgy éreztem, hogy jobb vagyok vetélytársamnál, ezért önbizalommal vágtam neki az utolsó menetnek. Sportszerűség ide vagy oda, nyerni akartam, cipónyira dagadt szemöldököm mellé nagyon kínosan érintett volna egy vereség.
A nem szándékos mélyütéseimtől még mindig bosszúszomjas ellenfelem mozgásán látszott, hogy le akar taglózni. Szinte rámvetette magát és egy balegyenes-jobbhorog kombinációval próbálkozott. A második ütés a járomcsontomon puffant, amitől egy pillanatra megszédültem. Ez okozhatta, hogy egyensúlyomat vesztve hirtelen előrebuktam, és belefejeltem a fújtató-lihegő gorilla arcába. Azt azért még félig kábán is érzékeltem, hogy az ütéstől kiesett a fogvédője. A következő másodpercben ösztönösen elindított jobbcsapottam a száját érte. Ettől a pillanattól kezdve a vicsorgó gorilla helyett egy sebzett tigrissel kellett hadakoznom! Eszét vesztve ugrott rontott nekem, és amint a szorító sarkában egymásnak feszültünk, éreztem, hogy fogát a felkaromba mélyeszti.
Nem tudom pontosan felidézni azt, ami ezután következett, csak arra emlékszem, hogy az edzők és a segédek mind berohannak a szorítóba, hogy szétválasszanak bennünket.
A mérkőzés részrehajló kettős leléptetéssel ért véget, a csetepatét szerencsére néhány öltéssel megúsztam. Alattomos ellenfelemnek két foga és egy repedt bordája bánta. De a legjobban annak örülök, hogy még a sógornőmnek is sikerült elmagyaráznom, hogy a látszat ellenére azért a boksz mégiscsak sport a javából.