Nagytakarítás

Egy kis rendet, ha lehetne kérnem.

Hát ez borzalmas! Látszik, itt egy magányos férfi él. A rendetlenség egy dolog, de semmi lakályosság, semmi cicoma. Na, majd én. De először is tegyünk rendet. Talán a konyhánál fogom kezdeni. Atya világ, mekkora pókhálók lógnak itt! Akkor most szépen egy rongyot tekerünk a hosszú nyelű partvisra, és megszabadulunk ezektől az ocsmány állatoktól. Remélem, nem mászik rám, mert akkor….. huh, a büdös dög, rám akarta vetni magát.
Ezt itt a sarokban nem érem fel a partvissal sem. Felállok a konyhaszékre. Jézusom! Hát ez bizony kitört. Nem én voltam a hibás, a partvis nyele….na meg a pók; aki erőszakos módon, a nyélen akart kimászni szorult helyzetéből. Ez még nem lenne baj, de a nyél vége az én kezemben volt. Persze hogy elhajítottam. Az csak egy tervezési hiba, hogy pont ide kellett helyezni az ablakot. Most már mindegy, majd pótoljuk valamivel a hiányzó üveget. Még hasznos is, így legalább ablakot nem kell pucolnom. Szerintem függöny sem kell, ha nincs ablak.
Itt van például ez a csinos kartonpapír, még szép minták is vannak rajta. Ez jól fog itt mutatni.
Kivágjuk szépen megfelelő méretűre, négy szeggel odaerősítjük az ablakkerethez. Nagyszerű, így éppen jó is. Itt kicsit ugyan befúj a szél, de legalább biztosítva lesz a természetes szellőzés.
Nézzük tovább a tennivalókat. A lámpaburát sem ártana letörölgetni, csupa légypiszok. Ide létra kell. Remélem, nem dől fel velem. Azt a….! Ez nem igaz, miért billeg a létra. Valamiben meg kell kapaszkodnom. Segítséééég! Gondolhattam volna! Ebben a házban minden rossz….Szó se róla, így könnyebb letörölgetni a burát az ölemben, de sajnos az izzóval, vezetékkel együtt jött le. Hát… Megvan a megoldás! Úgyis divat a hangulatvilágítás, itt ez a szép kis petróleumlámpa, még örül is Faterka, ha gondoskodom neki a jó hangulatról. Csak megtöltjük szépen petróleummal és kész. Vajon melyik üvegben van a petróleum? Szerintem ez az. Ki is próbálom, milyen lesz az új hangulatvilágítás. Már csak egy gyufa kell és akkor meg is vagyunk. Mi a csuda……..? Hogy az a……… Hát erről beszélek! Ez a rendetlenség! Ki az az őrült, aki benzint tart a lakásában! Huh, ekkorát még nem repültem! Nézzük, mi maradt a konyhából? Jó, a falak még állnak, ablaküveg meg már az előbb sem volt. Tudtam előre, hogy nem lesz rá szükség, nyilván valami belső ösztöntől vezérelve ütöttem ki a partvis nyelével. Nagyon jó dolog, ha az emberrel nem csak történnek a dolgok, hanem tudatosan irányítja önnön életét.
Hát a falak kicsit feketék lettek, de majd valami dekorációval eltereljük róluk a figyelmet. Itt vannak ezek a régi fehér cserépköcsögök. Ha ezeket felakasztanám, egész lakályossá tennék a konyhát. Akkor keressünk szögeket, a kalapács itt van. Szeg sehol, elfogyott a kartonpapírhoz. Ez mi ez az izé? A feje olyan, mint egy csavar, érdekes szögletes feje van; csak nem hegyes a vége, és egy kis valami van ide a másik végére rácsavarva. Ha ezt az izét, anyát vagy mit –hogy miért hívják ezt anyának - letekerem róla, jó lesz szeg helyett. Ez a vacak nem akar befúródni a falba, hiába ütöm a kalapáccsal. Hozok egy nagyobb kalapácsot. Na ez jó nehéz, ezt két kézzel kell fognom. Csak odasuhintok egyet és…..kukucs! Egész jól belátni a szobába. Most láttam egy Lakáskultúrában, milyen praktikus egy tálalóablak a konyha és az ebédlő között. Hát mostantól majd a szobában eszik a Faterka, és itt adja be magának az ebédet. Csak kicsit nagyobbra kell bontani. Bár, ahogy látom, magától is nagyobbodik…….
Kár, hogy nincs egy ablakkeret, be is illeszteném neki szépen.
Erre most nincs idő, törődjünk a tejes köcsögökkel. Itt egy nagy szeg. Ezzel előbb kifúrom a falat, azután kihúzom, a helyére pedig bedugom ezt a csavarféleséget. Lássuk csak. Ugye, hogy belemegy a falba. Akár kés a forró vajba, De most meg nem tudom kihúzni a szöget.
Hogy az a …..Keressünk egy vésőt. Ha kivésem a szög körül a falat, könnyen ki fog jönni. Ugye mondtam. Hát ez a lyuk túl nagy az én csavaromnak. Nincs más hátra, be kell gipszelni, láttam már ezerszer, hogy csinálják. Bekeverik a gipszet…Ez túl hamar köt, ez így nem jó. Több vizet bele, még több vizet. Na mi van, kötsz már végre? Csak folyik, egyre csak folyik. Teszek hozzá egy kis gipszet. Az előbb jobb volt, ez megint sűrű. De víz van még. Csak az edény kicsi. Talán behozom az üstöt, abba könnyebb keverni is. Hiába, rossz ez a gipsz, hol folyik, hol sűrű. Ha öntenék egy kicsit egy pohárba és megpróbálnám valahogy odalöttyenteni a lyukhoz, talán sikerülne. Ez kicsit mellé ment. Meg ez is. De nem is baj, legalább elfed valamit a fal fekete színéből, hátha Faterka nem szereti annyira a feketét. Bár divatos szín, az igaz. Na végre, eltaláltam. De mi a csudáért nem marad ott? Folyton lefolyik.
Na végre, ez lesz a jó megoldás. Odatömök egy kicsit ebből a sűrűből, addig locsolom a hígabbal, amíg ott nem marad. Na ugye! Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Végre a helyén a csavar, jó erős, legalább olyan vastag, mint az ujjam. Ez megbírja a köcsögöt.
Na, akkor most kötünk a köcsög fülére egy madzagot. Hol a bánatban van ennek a köcsögnek a füle? Nem is volt? Ennyi munka, és hiába az egész! Csupa selejtet gyártanak mostanában. Lehet hogy ez nem is köcsög? Keressünk valami mást, amit ide lehetne akasztani. Az üstöt esetleg? De abban van a gipsz maradéka. Na mindegy, ezt az örömet meghagyom Faterkának, Ő választhatja ki, mit is szeretne oda akasztani. Bár nincs valami nagy véleményem a férfiak szépérzékéről. Képesek fületlen köcsögöt, billegő létrát vásárolni.
Most még elpakolok a konyhaszekrényben, és kész is vagyok. Hát ez a sok törött edény? Biztosan akkor történt, amikor a magát petróleumnak álcázó benzin átment Molotov-koktélba.
Erre bizony ki kell találni valamit, hova lehet tűntetni egy konyhaszekrénnyi törött edényt.
De mint már mondtam, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ohó, már meg is van a megoldás!
Sokat hallunk mostanában a szemét újrahasznosításáról. Ezt a sok kis mindent beleöntöm a gipszbe és betömöm vele az új tálalóablak helyét a falban. Hátha Faterka mégsem szeretne ablakot a konyha és a szoba közé. Talán egyáltalán nem is akarna a szobában vacsorázni. Nem szeretném, ha nem tetszene neki az új rend, ami lett a rendetlen konyhájában.
- Halihó, megjöttél? Csináltam neked egy kis rendet. Azért, mielőtt még bemennél a konyhába, meg kell kérdeznem tőled valamit. De előbb ígérd meg, nem leszel ideges. Mire használhatók azok a fületlen köcsögök ott a kamrában? Hogy azok nem köcsögök, hanem a mama éjjeliedényei voltak? De hát hol van a fülük? Hogy tavaly letörtem őket, amikor virágvázát akartam készíteni belőlük? Érdekes, nem is emlékszem. Figyu, ugye Te szoktad mondani, nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel? Nem idegesítelek, mindjárt bemehetsz, csak előbb mondd meg, szereted-e a feketét? Igen? Na, akkor ma este lesz benne részed bőven. Parancsolj befáradni…..Vacsora? Az nincs, nekem is csak két kezem van. Tegnapról maradt egy kis töltött káposzta a hűtőben, de ha enni szeretnél, kérjél egy tányért a szomszédban, mert a tányérok, poharak és egyebek éppen most estek át az újrahasznosításon. De hát most mondtad, hogy szereted a feketét. Meg egyébként van benne fehér is bőven. Tévedsz, azt a csavart a falban nem neked szántam! Egy köcsögöt akartam ráakasztani, de……..Tudod mit, ez egy hosszú történet, majd inkább holnap mesélem el, ha kicsit lehiggadtál. Talán inkább menjél aludni, az ágyad megvan, csak le kell seperni róla a faltörmeléket.