A ködben, kicsontozott kezeim kémlelve - mintha vérben lenne fürösztve,vörös, kisírt szemeim, kérve keresik a kérdést a tükörbe’ - innét merre?
Csöndben osonj, láthatatlan légy, mindenki jobban tudja, merre mégy.
A gördülő féreg belsőjébe mászva, Fekete Szívével társalogva -
mindegy mit mondd, csak ott van.
Mindegy mi volt, most ő van ott.
Hádujudú-nátötól.
Ahogy emésztett engem a féreg, szívszerve nem engedte el lelkemet.
Ahogy hasította az utat, ahogy átgázolt öngyilkos agyamon, bennem-nyugalom.
A Fekete Szív mindig ott lesz, néha 13, néha meg 4 vagy 3? Utazik.
Miközben megrohasztja a sok sikló bűzös szörny - lelket,
ha szerencséd van, megmenti a Fekete Szív dögtested.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése