Úgy szeretnék szerelmesnek lenni! Kezdődjön májusban, és tartson szeptemberig. Ahogy ezt így februárban beütemeztem, úgy éreztem magam, mint aki jól végezte dolgát. Rögtön fel is hívtam a sógóromat, hogy elújságoljam a, perpillanat, legfontosabb tervemet. Vártam, hogy mond valamit, de meg sem szólalt.- Nem mondasz semmit?
- Mit mondanék? Hetente hívsz fel egy újabb tervvel. Legyél, ha akarsz !
- De akkor szenvedni fogok!
- Akkor ne legyél.
- De akarom !
- Akkor csinálj, amit akarsz!
- Azt hittem, adsz valamilyen tanácsot!
- Mondd! És hányszor fogadtad meg már a tanácsomat?
Ez volt a kegyelemdöfés! Erre nincs mit mondanom. De nem tudott letörni, lobogva rohantam tovább. Tudtam, májusban szerelmes leszek. Ebben a hitemben el is újságoltam a környezetemben mindenkinek. Rámhagyták, jó legyek, ha akarok. Egyedül a lányom fűzött hozzá kommentárt.
- Szuper! De megkérlek valamire, ne legyen se túl fiatal, se túl öreg. Legyen olyan középkorú.
Megígértem. Így azután izgatottan vártam a májust. Május elsejétől minden nőre úgy tekintettem, mint potenciális jelöltre, szigorúan szem előtt tartva a lányom tanácsát, a korsztályt illetően. Tizenötödike körül már egy kicsit aggódni kezdtem. Sehol, semmi kattanás. Itt tartok most. Pedig már lassan véget is kellett volna érnie. Döntöttem, ezt a tervet feladom! De nem mondom el senkinek. És jövő februárban újra beütemezem. Úgy szeretnék szerelmesnek lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése