Béke...

ott bújik meg

őszi hullt levélben
ahogy barnán záródik a múltra
meleg-őrző ölelésben

ott lapul
a fáradtan elalvó felszántott földön
ahol a fekete barázda
bölcső és nem börtön

ott lüktet
partra sodort hullámok tenger-morajában
végtelenből érkező
nyugtalan fodrában

ott remeg
nyári fűszálak között bogár-zümmögésben
tikkadt rétek felett
madár rebbenésben

ott csillan
lágyan hullámzó tó tükör-simaságában
a nyugalom és a csend
valódinak tetsző képzelt otthonában

ott születik meg
szemed szivárvány-mélységeiben
egy másik létezés
áldott szerelmeiben