Az én harcom

- Jó napot kívánok, egy Big Mac-et kérek!
- Szendvicset vagy menüt?
Elgondolkodom. Vajon mit nem lehet érteni azon, hogy "egy Big Mac-et"? Ha menüt szeretnék, vajon nem azt mondanám: "egy Big Mac-menüt kérek? Persze lehet, hogy nem. Hiszen annyiféle ember járkál közöttünk. Nyilván vannak, akik kevésbé jártasak a gyorséttermek választékának világában. Talán csak én vagyok túl szigorú.
Ám amikor már sokadszorra is megtörténik velem ugyanez, vagyis újra meg újra elhangzik a bosszantó kérdés, elhatározom, hogy taktikát váltok.
- Jó napot kívánok, egy Big Mac szendvicset kérek!
A hölgy kedvesen rám mosolyog. Nyilván értékeli a pontos fogalmazást, veregetem magam vállon gondolatban, s elégedetten várom jól kiérdemelt étkemet.
- Adhatom menüben?
És tudom, hogy a csatát megint elvesztettem.

*

- Jó napot kívánok! Tessék mondani van nem csípős comb?
A nem csípős csirkefalatokat váró tartókban alig lézeng néhány darab. Formájukból ítélve farhátak lehetnek. A hölgy azonban alapos. Odamegy, és közelről megszemléli.
- Sajnos nincs - tér vissza. - Csak csípős.
- Akkor kérek öt csirkeszárnyat…
- De az csípős!
- Igen, tudom. És kérnék még egy felső combot.
- Csípőset vagy nem csípőset?
Nagy levegőt veszek.
- Nem csípőset.
A hölgy újra el, majd vissza.
- Csak csípős van…
- Tudom. Így kezdtük.
- Akkor csípőset…?
- Miért, nem csípős van?
- Nincs.
- Akkor kérek egy combot.
Bosszúsan megrázza a fejét, és beüti a gépbe a rendelést.
Végre én nyertem!
Vagyis… egy fenét. Hiszen nem kaptam meg, amit szerettem volna!
Akkor csak egy nyomorult döntetlen…
Vagy lehet, hogy megint én vesztettem?