Tamás idegesen nyomkodta az ételrendelő automata gombjait. Mostanában alig szakított magának időt az evésre. Hetek óta pedig szinte csak aludni járt haza. Tudta, hogy már a munkatársai is rossz bőrben vannak, a Feladat meghaladta erejüket. Pedig milyen egyszerűnek tűnt az egész...A Világtanácsnak 11 996. október 1-én jelentette az Űrfigyelő- és Ellenőrző Szolgálat az idegen objektum közeledtét. Mire belépett a Naprendszerbe, már ismerték a tömegét, a pályáját, sebességét. Kétségtelen volt: mesterséges égitestről van szó. A Föld felé haladtában többször le is fényképezték. Nem hasonlított egyetlen földi űrhajóra sem. Hatalmas és primitív szárnyai voltak, valószínűleg napelemekkel ellátva. A fémtesten csúnya nyílások voltak, valószínűleg a meteorokkal való találkozások nyomai. Életnek semmi jele. A Világtanács úgy intézkedett, hogy a 14. raj fogja el és a lefékezés után állítsa Hold körüli pályára az objektumot. Biztosan ízekre is szedték volna, hogy kiderítsék honnan jött, de érthetetlen módon a randevú nem jött létre, ami idáig soha nem fordult elő. Valami ismeretlen mágneses függönnyel blokkolta a bemérőhajó letapogató sugarait és órákra "eltűnt". Az égitest kikerült a flotta látóteréből, s mire megtalálták, már késő volt. Beért a Föld légterébe és elégett... Egyedül egy kis fekete kazetta maradt belőle, amit óriási szerencsével sikerült megtalálni. A kazetta különleges, hőálló anyagból készült, és felnyitni sem jelentett különösebb problémát. A tartalma annál inkább... Mindössze egy fényes fémlap volt benne, tele jelekkel. A Világtanács tudósai megállapították, hogy értelmes lények üzenete került a kezükbe.
Tamás kutatócsoportja pedig feladatul kapta annak megfejtését...
* * *
Az ételkiadó automata ajtaja lustán felemelkedett. Tamás kihúzta a tálcát és dühösen állapította meg, hogy megint nem azt kapta, mint amit rendelt. Benyomta a "REKLAMÁCIÓ" feliratú gombot és tisztán, érthetően bemondta azonossági betűjelét és számát. De aztán elment a kedve az egésztől és elengedte a gombot.- Minek fárasztom magam... - gondolta és szinte maga előtt látta az üzenetközvetítő képernyőjét otthon, amelyen közlik vele, hogy reklamációja jogos volt, elnézést kérnek remélve, hogy azért továbbra is igénybe veszi az AUTÉT szolgáltatásait.
- Automata Étterem, mint AUTÉT! Hülye egy név...! - kedvetlenül turkált a tányérjában, amiben szintetikus húson kívül valódi burgonyát is talált. Nem volt már étvágya, ezért ügy döntött, hogy visszamegy a laboratóriumba, hátha eszébe jut valami. Az étterem előtt természetesen nem volt egyetlen légpárnás sem.
- Hihetetlen - gondolta -, hogy a közlekedésmérnökök képtelenek felmérni a forgalmat és az igényekhez igazítani!
Rálépett a mozgójárdára és mégis haza indult. Túlságosan fáradtnak érezte magát egyszerre, semhogy el tudjon viselni még egy vitát. Abban biztos volt, ha két héten belül nem tudnak eredményt felmutatni, a Világtanács elvesz a csoporttól a feladatot és átadja a Kibővített Létszámú Kutatóknak. Az pedig nagy szégyen lenne mindannyiukra nézve...
A felvonó simán felrepítette a 121. emeletig. A mutatóujja érintésére, azonosítás után kattant az ajtózár, végre otthon volt. Bekapcsolta az üzenetközvetítőt és leült a képernyő elé. Szórakozottan nyomogatta a távkapcsoló gombjait, hogy átnézze az üzeneteket:
-@- 11 B 2396 Léna: ...újra kerestelek... miért nem jársz haza... ...holnap...
- Nem érdekes. Tovább...
-@- 01 Á 96881 Toram elnök: Holnap nyolc órakor jelentést kérek az eddig végzett munkáról.
- Püff neki! Mintha idáig szórakoztunk volna...
-@- JO 231 AUTÉT: Reklamációja jogos volt, a Közp. Aut. nevében elnézését kérjük. Reméljük, továbbra is igénybe ve...
- Nahát, ez már az automatizálás alja...! - füstölgött magában. - Tovább, lássuk mi van még:
-@- 291 B 2117 Jura munkatárs: Tamás, hívj fel, a történészek találtak valamit!
- Végre! - odaugrott a TTV-hez és benyomkodta Jura számát. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire megjelent a képernyőn Jura álmos arca.
- Te aludtál?! - kérdezte döbbenten, pedig tudta, Jura sem aludt már napok óta, akárcsak ő.
- Mit találtak?
- Nem sokat... Megállapították, hogy a fémlap üzenete hasonlít a Földön valaha használt Morse-jelekhez. De nincsen semmi értelme.
- Honnan vettétek ezt a marhaságot...?!
- Ne haragudj, Tamás, tudod a kora miatt. Tízezer évvel ezelőtt a Földön tényleg volt ilyen. Pontok és vonalak... Csak nincs bennük rendszer... Holnap többet tudunk. Most programozzák...
Tamás elszégyellte magát, amiért így rátámadt Jurára. Gyorsan elbúcsúzott tőle és kikapcsolta a TTV-t.
- Tulajdonképpen, ez is lehetséges - gondolta magában, és fáradtan lerogyott a kedvenc foteljába.
* * *
Ha egy távoli égitesten felfogták a földi jeleket, elképzelhető, hogy lejegyezték és visszaküldték a Földre... Talán, más is lehetett abban a szondában. De nem. Miért próbálkoztak volna ilyen kétséges eredményű dologgal... Egyszerűbb, ha visszasugározzák a jeleket...De a Földön nem észleltek soha ilyen rádiójeleket, pedig évezredek óta figyelik az űr hangjait! Micsoda szenzáció... Idegen, értelmes civilizáció üzenete...! Ők pedig képtelenek megfejteni... A legmodernebb technikával. Nem Földi jelek és KELL benne logikának lenni!
A házi vetítőhöz lépett és a falra vetítette a fémlap fotómásolatát:
Nézte egy darabig, de az utóbbi hetekben már annyiszor látta, hogy csukott szemmel is le tudta volna rajzolni. Először a korát határozták meg, majd a fémlap anyagának az összetételét. nikkel-irídium ötvözet, atomszámuk 28 illetve 77, mint a Földön, de bárhol megtalálható az űrben is. A jeleket betáplálták a legjobb szöveg-dekódoló programmal ellátott számítógépbe és a fémlap fotóját megkapta minden tudományos munkatárs Tamás csoportjából. Történészek, matematikusok, programozók és variáns-értékelők. Mintegy 150-en próbálkoznak azzal, hogy értelmet adjanak egy rakás pontnak, vonalnak és vesszőcskének. És semmi eredmény.
***
Lekapcsolta a vetítőt és kevert magának egy italt. A Morse-jelekről eszébe jutott, hogy tízezer éve még alkohol is volt, meg dohány, meg ölték egymást az emberek... Kiitta a vitaminkoktélt és visszaült az üzenetközvetítő elé. Már csak egy üzenet volt a micro-datban:-@- K 001017 János fiad: Papa! Most megyek aludni, megint nem jöttél haza! Az asztalon van az integrált-tekercs, a feleltető gép visszadobta. Nézd meg légy szíves, hol rontottam el... Ja, és elromlott a konyhai robot, egész nap sűrítményt ettem. Jelentsd be... Köszi! Szia!
Tamást lelkifurdalás gyötörte. Szeretettel gondolt fiára, akit egyedül nevelt és aki nyolc éves létére olyan önálló már, hogy leszereltette szobájából a Gyermekfigyelő Szolgálat kameráját. Megbízott fiában, akinek ettől nagyon megnőtt az önbizalma. Büszke volt, hogy rá már nem kell vigyáznia a Központi Agy GySz-szektorának. Mindent egyedül csinált, és szigorú napirend szerint osztotta be az idejét. Fájt neki, hogy apja mostanában elhanyagolja, de tudta, milyen óriási feladatot bíztak rá. Úgy segítette, hogy napközben lehetőleg nem zavarta. De nagyon szerette volna, ha apja elkészül ezzel a munkával és életük újra a régi kerékvágásba zökken vissza. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt fel, apja besurrant és megcsókolta.
* * *
...k2 zir os... Tm... pr q... o oi miny o 29 10... ex... 5... ?... req2x... 3... zujm ...%... Vacilax...nyiha ha2y,,,y...- A gépből őrült sebességgel jött ki a plasztikszalag. Jura és Tom tehetetlenül olvasták a több száz méternyi zöldséget.- Hihetetlen... semmi értelme! - Tom fáradtan dőlt hátra a pneumszékben és gyűlölködve nézett a lábai előtt heverő szalaghegyre.
- Ennek sosem lesz már vége! - panaszkodott. - Próbáljuk meg betáplálni az asszociátorba.
Jura ismét munkához látott. Az asszociátor olyan szöveglogikai variációkat is figyelembe vesz, amelyek csak egyszer fordulnak elő. Valamennyi adat és az ezekhez kapcsolható, lehetséges - és a gép által hozzáírt - változók fénysebességgel futnak át a gép központi rendszerén.
- Igaza lehet Tomnak - gondolta Jura. - Ha valami megoldhatja a problémát, akkor ez az.
Amint a gép zümmögni kezdett, Tamás lépett be a laborba és Jura kérdő tekintetére lemondóan legyintett. Most jött a történészektől. Az asszociátorba bejutott a számítógépek által kreált összes létező adat, de az összegző lámpája változatlanul pirosan égett...
* * *- Majd énekelni fogják legfeljebb a jelentést...! Most pedig kifelé...! Munkára...!
- Ez kétszuszra jött ki belőle - gondolta Tamás, de azért elkeseredve fordult ki Toram elnök ajtaján. Őrjöng az öreg... és joggal. Dehát mit csináljanak? Már arra is gondolt, hogy lemond és valami távoli bolygóra kéri magát analizáló-kutatónak... Kezdte átkozni azokat az értelmes üzenetküldő lényeket, akik hőálló dobozba zárták ezt a tíz sornyi megfejthetetlen zagyvaságot...
* * *
Kilenc órakor Jánoskát egyenletes búgás ébresztette. Nem volt kellemetlen, csak percenként erősebb hanggal jelezte, hogy ideje felkelni. Kikapcsolta az ébresztőt és benyomta az alvatanító gép ismétlő gombját. Az egész lakásban megszólalt az éjjel tanult anyag. Fontos, hogy ébredés után átvegye a tanulni valót, csak így rögződik meg tartósan az emlékezetében az alvás közben tanult tananyag legalább 70 százaléka.A sugárzuhany a maradék álmot is kiűzte a szeméből. Kiment a konyhába és megpróbálta beindítani a konyhai robotot. Mivel még mindig nem működött, elővett egy sűrítményt és elfogyasztotta.
Délig a kondícionáló teremben végezte a gyakorlatokat és reménykedett, hogy ebédre már kijavítja a Központi Agy a robotot. Arra gondolt, hogy a délutáni szabadidejét nem a távsakk automatával tölti, hanem kipróbálja apjától nemrégen kapott új játékát, a fényradírt. Ez egy írótoll nagyságú, de annál kicsit vastagabb csőből állt, amellyel remekül lehetett rajzolni a fénysugárba úgy, hogy az irányított részen a fotonok tartósan elveszítették a töltésüket, "fekete lyukakat" hagyva maguk után.
Jánoska jobb játékot talált ki. Bekapcsolta a vetítőt, hogy annak fénysugarába "alkosson" valamit. De alighogy benyomta a kapcsolót, megpillantotta az ábrát, ami miatt apja hetek óta csak hébe-hóba jön haza.
Sokáig nézte a jeleket és felfedezte, hogy apró "szünetek" vannak némely jelek között. Az üzenet jelei közé pontos célzással vonalakat "rajzolt" úgy, hogy az első, második, majd felváltva a harmadik és a második jel közé irányította a fényradírt - a tábla aljáig.
Jánoska döbbenten meredt az "eredményre" és a mikrofilm-állványhoz rohant. Kikereste az Űrkutatás Első Évszázada című lexikont és a lejátszóban átpörgette. Egy kockánál megállította és úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. Az ernyőn ugyanaz az ábra volt, pont-vonal-vessző felhasználásával, mint a falon levő képen!
Koordinátában elhelyezett kozmikus egyszeregy! Értelmes üzenetnek szánt tízes számrendszer. A magyarázó szöveg szerint évezredekkel ezelőtt minden távoli kutatóútra küldött felderítő szondát elláttak ilyen fémlapocskával. Tehát, nem szavakat alkotnak a jelek!
Mosolyogva apja íróasztalához ült és egy tiszta plasztiklapra "lefordította" a sorokat:
Amikor elkészült, a TTV-hez lépett és miközben benyomkodta apja munkahelyének számát, arra gondolt: kivételesen talán nem lesz baj, ha megzavarja munkájában...
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése