Egy nap gazdag kereskedő háza előtt ballagott. A nyitott kapun bepillantva csodálatos vagyontárgyakat és fontos látogatókat vett észre.
- Hűha, milyen hatalmas lehet ez a kereskedő! -gondolta a kőfaragó.
Nagyon megirigyelte, és azt kívánta, bárcsak ő is olyan lehetne, mint a kereskedő. Nagy meglepetésére hirtelen kereskedővé vált, olyan luxust, hatalmi helyzetet élvezett, amilyet korábban el sem tudott képzelni, és a nála kevésbé gazdagok irigyelték és gyűlölték.
Egyszer csak magas beosztású hivatalnok haladt el; gyaloghintóban vitték a szolgái, katonai kísérettel, zenebonával. Mindegy, hogy ki milyen gazdag volt, a felvonulók előtt mindenkinek meg kellett hajolnia.
- Hűha, milyen hatalmas lehet ez a hivatalnok!" -gondolta a kofaragó.
- Bárcsak én lehetnék ilyen magas beosztású hivatalnok!
Hirtelen a magas beosztású hivatalnokká vált, díszes gyaloghintójában szállították mindenhova, rettegtek tőle és utálták az emberek.
Forró nyári nap volt, így a hivatalnok meglehetősen kényelmetlenül érezte magát fülledt gyaloghintójában. Felnézett a napra. Büszkén sütött az égbolton, az emberről tudomást sem véve.
- Hűha, milyen hatalmas a nap! -gondolta.
- Bárcsak én lehetnék a nap!
Ő lett a nap, tüzesen sütött le mindenkire, megperzselve a mezőket. A parasztok, a munkások átkukkal sújtották.
Egyszer csak óriási fekete felhő takarta el a földet előle, így aztán nem tudott mindent beragyogni ott lent.
- Hűha, milyen hatalmas az a viharfelhő! - gondolta.
- Bárcsak felhő lehetnék! Viharfelhővé vált, elárasztva a mezőket, a falvakat - mindenki szidalmazta.
Egyszer csak azt tapasztalta, hogy valamiféle óriási erő odébb löki. És akkor tudatosult benne, hogy a szél tette.
- Hűha, milyen hatalmas a szél! -gondolta.
- Bárcsak szél lehetnék!
Széllé vált és levitte a házak tetejét, kicsavarta a fákat tövestől, rettegett tőle gyűlölte mindenki ott lent. Egyszer csak nekiment valaminek, és bármilyen erővel is fújta, az meg se moccant. És akkor vette észre, hogy óriási sziklatömb tornyosul előtte.
- Hűha, milyen hatalmas ez a szikla! -gondolta.
- Bárcsak szikla lehetnék!
Sziklává vált, hatalmasabbá bárminél a földön. Ám amint ott tornyosult, egyszer csak kalapács hangjára figyelt fel, amint a vésőt ütötte a kemény felületbe. Érezte, hogy valaki megváltoztatja.
- Mi lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál? - gondolta.
Lenézett, és messze, maga alatt egy kőfaragót pillantott meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése