Miért nem látjuk a fától az erdőt?

Árpád Totter, a magyar származású világhírű filozófus ered a közmondás nyomába.

- Mai szemináriumunkon, Árpád Totter, a külföldön élő híres magyar származású filozófus boncolgatja, hogy vajon miért nem látjuk a fától az erdőt?

- Köszönöm a megtiszteltetést, hogy itt lehetek. Mindig öröm magyar hallgatóságnak magyarul vagy angolul, esetleg németül előadni. De hasonlóképp szeretek német közönség előtt oroszul vagy tibetiek előtt szanszkritül beszélni. Az információ nagyobb részét amúgyis a nonverbális kommunikáció közvetíti.

Tehát miért nem látjuk a fától az erdőt? Először is vizsgáljuk meg, hogy jogos-e a kérdés felvetése. Azaz tényleg nem látjuk az erdőt? Vagy látjuk, de nem vesszük észre? Esetleg észrevesszük az erdőt, de mégis fának, netán fák véletlen csoportjának véljük? Akárhogy is van, azt már a néhány éves gyermekek is tudják, hogy az erdőben fák vannak, a fák árnyat adnak a vándornak, míg ágaik között ahogy a költő mondja "bohó madarak ütnek förge tanyát".

És vajon hány fa alkot egy erdőt? Tíz? Húsz? Száz? Netán ezer? Hol kezdődik az erdő és hol végződik a facsoport? Megannyi megválaszoltalan kérdés, és mégis sétálunk az árnyas lombok alatt, és mégis dobunk fát a tűzre, bár ez utóbbi állítás gáztüzelés esetén nem érvényes. Most egy kicsit átváltok szanszkritra, nehogy megkopjon a tudásom. Tudják, gyakorlat teszi a mestert, de erről majd legközelebb. Mosh tekir sokkath knabi besh mahheba hurik grrr. Badu hamisz tuppra gadd hirrik hatu mash grr hottak!

Mi következik ebből? Ha tudnám, higgyék el, hogy megosztanám Önökkel. De csak botorkálok gondolataim félhomályos erdejében, egyik fatörzstől a másikig, nem látván a teljes igazságot. Csak fatörzs, fatörzs hátán. Egy-egy bokor is. Nini! Most egy kicsike nyuszika hempergőzik lelki szemeim előtt.

Mein Gott! Mit is mondtam az előbb? Egyik fatörzstől a másikig... Igen, igen, megvan! Az a rengeteg fa nemcsak az erdőt takarja el, hanem a Napot is, életünk éltető tüzét. Így azután félhomály van, mitöbb sötét. Hogyan is vennénk észre az erdőt, ha az orrunk hegyéig sem látunk el?

Az órámra pillantva sajnos meg kell állapítanom, hogy szinte repül az idő. Egyébként az is igen érdekes kérdés, hogy miért pont repül és miért nem úszik vagy búvárkodik netán. Mindegy, erre most nem tudok sort keríteni, hiszen épp egy percem maradt előadásom konklúziójának levonására. Azaz lényegében, ha az erdőt kívánjuk látni akkor ne menjünk a fák közé, de ha mégis odamerészkedünk, akkor okvetlenül vigyünk magunkkal zseblámpát!