Visszhang

Soós István levegőért kapkodva haladt a meredek erdei ösvényen. Egyedül jött, mert fűtötte a harag. Még a hegyoldalból nyíló gyönyörű látvány sem érdekelte. A középkorú szoftvermérnök úgy érezte, hogy összeesküvés áldozata.
Előbb tizenöt évvel fiatalabb főnöke közölte, hogy nem kap fizetésemelést, mert nem képes a teammunkára. A nemrégiben a szoftvercsoportból kinevezett menedzser azt is hozzáfűzte, hogy lényegesen többet vár tőle a jövőben.
Néhány nappal később Soóst lefényképezték egy az útfelújítás miatt frissen telepített táblánál. Hiába magyarázta, hogy tíz éve minden nap ugyanezen az úton megy a munkahelyére, az intézkedő rendőrt ez egyáltalán nem hatotta meg, sőt a feldühödött programozót figyelmeztette, hogy ha tovább ordibál, a végén jogosítványa bánja.
A majdnem kétszeres sebességtúllépésért kiszabott bírság pedig elvitte a tavaly óta tervezett tengerparti nyaralásra szánt összeg felét. Soós feleségével és kamaszodó lányával is összekapott emiatt, és azóta úgy néztek rá otthon, mint a megtűrt kutyára.
A gyenge kondíciójú szoftvertervező fújtatva ért fel a hegycsúcsra. Most állt meg először, és pár pillanatra elnézett a környező dombok felett. Dühe még mindig nem csillapodott. Haragudott mindenkire, haragudott az egész világra. Nem bírta tovább.
- Rohadt, szemét állat! - üvöltötte torkaszakadtából a levegőbe.
- Rohadt, szemét állat! - harsogta a visszhang.