A valós események osztálya

Karsai, a híradó szerkesztőségének motorja, csakúgy ontotta a tudósításokat. A valaha filmrendezőnek készülő televíziós rendkívüli fantáziával gyártotta a híreket, melyek közül jónéhány napokig beszédtémává vált. Ilyen volt a börzsönyi falucska telepatikus lakóiról készített beszámoló, de Karsai sziporkázó képzelete nyilvánult meg az elhíresült szegedi gimnazista mutáns műanyagfaló egereit bemutató anyagban is.
A híradó népszerűsége folyamatosan nőtt, miközben Karsai több rangos nívódíjat bezsebelt. A Valós események osztályán hiába irigykedtek, az élet nem tudta tartani a tempót a zseniális képzelőerővel, hiszen csupa banális dolgot produkált: az emberek loptak, csaltak, hazudtak. Öltek is. Milliók éheztek. Tavasszal kinyíltak a virágok.
Karsait mindez kissé könnyelművé tette, ezért hagyta előbújni magából a filmrendezőt, és a hatás további fokozására életszerű elemeket kevert a tudósításaihoz, így például többször is természetes helyszínen, nem pedig a stúdióban forgatott. Még ennél is továbbment, amikor hivatásos színészek helyett amatőrökkel készített rögtönzöttnek tetsző interjúkat.
Habár korábbi szürrealista és pop-artos felütésű munkái egyre inkább az látszatrealizmus irányába tolódtak, Karsai azért tartotta magát szakmai alapelvéhez, miszerint a valóság csupán az élet többnyire haszontalan és megtévesztő velejárója, így tudósításait továbbra is alaposan megkomponálta.
A tényszerűnek tűnő hangvétel azonban megbosszulta magát, időnként még a bennfentesek is csak nehezen tudták eldönteni, vajon igazi eseményekről szóló felvételeket látnak-e. Így nem csoda, hogy a nézők egy része hamarosan átpártolt az ufókutatókat, gnómokat és tömegmészárlásokat felvonultató konkurrens híradóhoz. Ám szerkesztőségi karrierjének fordulópontjához, Karsai, hajléktalan asszonyokkal készített riportjával érkezett el.
Eredetileg ugyan egy az utcán tengődő és egy véletlenül arra tévedő karmester által felfedezett csodagyereket képzelt el, a gonddal kiválasztott kislány szülei az utolsó pillanatban mégis lemondták a felvételt arra hivatkozva, hogy gyermekük zenei előmenetelének ártana a tervezett riport. Karsai hiába dühöngött és fenyegetőzött, végül csak interjúalany nélkül maradt.
Mérgében úgy döntött, ha már úgyis kivonultak a stábbal, a belvárosi aluljárókat végiglátogatva, kikérdeznek néhány ott tanyát vert hajléktalant. Késő délutánra összeállt az anyag. Karsai úgy érezte, előbb-utóbb magától is kitalált volna valami hasonlót, legfeljebb egy önhibáján kívül utcára került, félig megtébolyodott anyával erőteljesebben ellenpontozva a tudósítást. De alapjában elégedett volt, sőt kissé meglepődve még némi büszkeség is eltöltötte, hiszen életében először készített spontán interjút hús-vér szereplőkkel.
A felvétel leadása után nem egészen fél órával hívatták.
- Karsai, ez volt az utolsó dobásod - közölte vele főnöke, a híradó főszerkesztője. - Úgy tűnik, neked teljesen elment az eszed. Elegem van a hülye sztárallűrjeidből. A tudósításaid egyre laposabbak és érdektelenebbek. Ilyen nézettséget a Valós események osztályán is bármikor produkálnak. Ezért holnaptól náluk fogsz kezdeni. Ez a szemét pedig - emelte fel a Karsai riportját tartalmazó kazettát - természetesen nem kerül adásba.