A kertitörpe

A jósvádájú kertitörpe mozdulatlanul strázsált a szemerkélő esőben. Barázdált arcán végiggurultak a vízcseppek, hogy lassan összegyűljenek a szakállán, majd onnan csöpögjenek tovább ormótlan piros cipőjére.
A kertitörpe rezzenéstelen arccal bámult maga elé, dehát nem azért állították a mogyoróbokor alá, hogy bármivel is törődjön. Azelőtt, egy belvárosi gimnázium történelemtanáraként jóval finnyásabb volt, ám amióta kiderült, hogy nem képes lépést tartani még a jelennel sem, az életszemlélete is alaposan megváltozott. Miután ráébredt, hogy tudása nem piacképes, végül szendvicsembernek állt, és egy sztriptízbár szórólapjait osztogatta.
Igazán szerencsésnek érezte magát, amikor egy koraőszi este, valószínűleg alacsony termetének köszönhetően, egy kisportolt külsejű, aranykarkötős vendég, aki szintén a szexiparban tett szert a vagyonára, a bár előtt odaintette magához.
- Öreg, akarsz öt rongyot keresni egy este alatt? Könnyű meló, élő kertitörpéket keresek a jövő heti bulimba. Ha hozol valakit magaddal, kapsz mégegy rugót.
A volt történelemtanár nem sokáig töprengett, a munka kissé furcsának, ám elég egyszerűnek tűnt. Ennyi pénzért pár órát minden bizonnyal el tud tölteni mozdulatlanul. Másik jelöltnek pedig ott van a kamaszfia, neki is jól jön egy kis zsebpénz.
A következő szombaton, a megadott hegyoldali villa felé buszozva, kissé aggodalmasan lesték a gyülekező felhőket.
- Azt írják, hogy legfeljebb egy-két futó zápor lehet - nyugtatgatták magukat. Két órával a buli kezdete előtt csengettek be a kőoroszlánok vigyázta kiskastélyba. Tagbaszakadt portás nyitott nekik kaput, ők pedig picit megszeppenve követték a fekete pólós, kigyúrt férfit. Ámulva léptek a denevérforma vízköpőkkel díszített tornyos mellékszárnyba. Meglepetésükre legalább tíz másik az eseményre felfogadott kertitörpe várakozott odabent. Néhányukat már fel is öltöztették, egyikükön pedig épp a sminkes, civilben szabadúszó szobrászművész, dolgozott. Egy Disney-kiadvány alapján próbálta Szundi-szerűvé varázsolni a jelölt rendszeres borfogyasztástól kissé püffedt fizimiskáját.
- Ha lehet választani, én legszívesebben Kuka lennék - jelentette ki a fiú, amikor megkapták az öltözetüket.
- Akkor ne dumálj annyit! - hangzott a válasz.
A történelemtanár utolsóként került sorra, kicsit lötyögött rajta a nadrág és a cipője is legalább egy számmal nagyobb volt a kelleténél, dehát kertitörpeként így is kiválóan mutatott. A szobrász a kellékesládikójából előhúzott fehér parókát, a hozzáillő álszakállal és vörös krumpliorral egyetemben gondosan eligazgatta munkaalanya fején. Miután a tükörben megtekintette magát, a történelemtanár is elcsodálkozott tökéletes sminkjén. Egészen törpeszerűvé változott, akárha így született volna.
Munkaadója ekkor lépett be a szobába. Tiszteletet parancsolt minden mozdulata, láttára elhalgattak odabent. Ahogy mutatóujját előreszegezve megszólalt, sötét zakója alól kivillant vastag aranykarkötője.
- Na, egész frankón néznek ki! - veregette meg elismerőleg sminkese vállát. - Ti meg gyertek utánam, megmutatom, hogy kinek hol lesz a helye! Nincsen más dolgotok, minthogy ha fúj, ha esik, egy helyben álljatok, mintha igazi kertitörpék lennétek. Aki megmoccan, húzhat haza lóvé nélkül, sőt a beléfektetett munkát is megtéríti. Az egyik emberem figyelni fog benneteket. Aki viszont profin dolgozik, máskor is jöhet. Értsem?
- A törpék bólogatva követték a felnyírt tarkójú üzletembert, aki sorban kijelölte a posztjukat. A történelemtanár úgy érezte, hogy menni fog a dolog, másként sokkal nehezebb volna egyszerre ennyi pénzhez jutni. Annak pedig külön örült, hogy fiával együtt a bejárattal szemben kapott helyet a domboldalon, így legalább az érkezőket mustrálgatva kevésbé fognak unatkozni.
Már alkonyodott, amikor fekete és ezüst autóikkal befutottak az első vendégek. A kerti lámpák fényében a házigazda röhögve mutogatott a törpék irányába. Voltak, akik közelebb is jöttek megszemlélni a látványosságot.
- Ezek tényleg meg sem mozdulnak. Nagyon király! - sikongatott az egyik szőke oldalborda.
A történelemtanár több mint három órája állt a helyén, a hatalmas házban már javában dübörgött a buli, amikor bevizelt. Még szerencse, hogy az eső is rákezdett. Aztán csak áztak a fiával a mogyoróbokor alatt és nem mertek egymásra nézni.