-Nna, nézzük csak, kik is ezek az emberek itten?Az őrmester maga elé rakta a kinyitott személyi igazolványokat, - milyen foglalkozásúak
ezek az emberek, akiket behozott a razzia?
- Aszongya… lakatos, villanyszerelő, asztalos, algebra tanár,…- itt megakadt – te Pista fiam
- szólt az írnokhoz, aki eddig szorgalmasan jegyzetelt, - mi az az algebra???
Az írnok felállt és elkezdett tudálékosan le-s fel járkálni a szobában. A hatás kedvéért még a kezét is összekulcsolta a háta mögött.
- Őrmester úrnak alázatosan jelentem, szerintem az úgy van, - itt kissé elakadt, majd újra kezdte – az úgy van mint nálunk. Ahogy itt is van alhadnagy, hadnagy, főhadnagy, hát náluk tanároknál is van algebra, gebra, főgebra.
Az utolsó szónál szembe fordult az őrmesterével és úgy folytatta.
- Na már most, az illető ugyebár egy al-gebra tanár, tehát a ranglétrán még eléggé lent helyezkedik el.
- Mert ha teszem fel már gebra volna, vagy ne adj isten főgebra,… ugye? – Itt egy kis hatásszünetet tartva nézett az őrmesterre, majd folytatta. – Na de hát ez csak egy sima egyszerű al-gebra. Ez szerintem azt jelenti, hogy nem kell véle olyan kesztyűs kézzel bánni. Had emlegesse meg ez a kis algebra azt, hogy este tíz után minek járkál olyan tisztességtelen helyekre, mint az a kétes hírű bár, ahonnan a razzia behozta….
Ezzel az írnok visszaült a helyére, kezébe fogta a ceruzát és várakozóan nézett az őrmesterre.
Ez mosolyogva hunyorított az írnokára, pödört egyet a bajszán és magában megállapította:
-nem is olyan hülye ez a fiú, lehet, hogy felterjesztem előléptetésre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése