Egy indiai fakír, azaz szent ember, közönséges furulyáján lendületes, delejes hatású dallamot fúj, amire fonott kosarából előtekeredik egy vastag kötél.A kötél felkúszik az ég felé, majd megmerevedik.
Ezután a fakír segítője, rendszerint egy kisfiú gyorsan felmászik a kötélre.
Vajon mi a magyarázata ennek a bámulatos előadásnak?
Elsőként Ibn Battúta arab utazó tett említést a mutatványról úti beszámolójában, mely szerint Kínában, Hangcsou városában látta 1346-ban.
Egy 1566-ból származó feljegyzés szerint egy vándorbűvész a németországi Magdeburgban adta elő ugyanezt.
1907 körül Maskelyne angol illúzionista és néhány társa 5000 fontot ajánlott fel annak, aki megcsinálja előadja ezt a számot, de a pénzt senki nem nyerte el.
1919 januárjában a Daily Mail leközölte a yorkshire-i ezredben szolgáló F.W. Holmes hadnagy levelét, amelyben elmondja, hogy 2 évvel azelőtt látta a mutatványt Indiában, a Púna melletti Kirkee-ban (ma Kádki).
Történetét fényképpel is alátámasztotta.
Vannak, akik úgy vélik, hogy a fakír hipnotikus transzba ejti a közönséget azzal, hogy monoton, éneklő hangon beszél.
A kötél visszahullik a kosárba, a közönség azonban úgy látja, hogy felfelé nyúlik.
Egy másik elmélet szerint a fakír egy másik segédje, akit a nézők elől elrejtenek, egy vékony fonál segítségével emeli fel a kötelet - ez a fonál az esti lámpafénynél, sötét háttér előtt nem látható.
Hihetőbben hangzik azonban Rupert T. Gould korvettkapitány magyarázata, amelyet 1944-ben a The Stargazer Talks (Megszólal a csillagász) című írásában közölt.
Ő Maskelyne elmélete mellett teszi le a garast, miszerint a látszólag merev, megfeszült kötél egy sor egymásba illeszkedő, valószínüleg bambuszból készült láncszemből áll.
Amikor ezek a szemek a helyükre pattannak, merev rudat alkotnak, mely elbírja egy cingár fiúcska testsúlyát.
Szétnyílt állapotban azonban laza kötél látszatát kelti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése