Dévényi

- Igen, újra itt a jó kis Torpedó. Ne is húzzuk az időt tovább, hanem hallgassuk az első telefonálót. Aki? Na, ki? Halló? Itt Dévényi Tibor. Kivel beszélek?

- Ló Jenő vagyok, Karancslapujtőről.
- Drága Jenő bátyám! Ugye szólíthatom így? Hát persze. Talán egy kismama van a vonalban? Vagy egy nyugdíjas? Mert én azoknak nagyon szurkolok.
- Munkanélküli.
- Az se rossz. De még mennyire nem. És mit választana legszívesebben Jenő bátyám?
- Tizenhét éves vagyok.
- Vagy úgy. Még jobb. A tizenhét éveseket is irtóra csípem.
- És egy takarékbetétkönyvet.
- Hát persze. Máris berendezi a gép. És tessék mondani, Jenci baba, ha meg nem sértem.
- Ferenc nyóc.
- Kiváló! Ott nincs semmi.
- Ferenc kilenc.
- Hú, de rafinált! Kiváló! Ott sincs semmi. Na, most édes egykomám, te Jenő. Vegyél mély lélegzetet meg Postabank kötvényt és mehetünk tovább.
- Elemér hat.
- Talált. Ta...lált. Egy szibériai kényszermunka. És elvihető.
- Géza húsz.
- Jutalomlövés, te cukipofa, te Jenő.
- Aladár egy.
- Hát ez mellétrafált, sajnos. Jaj de nagyon sajnálom Jenőt, pedig nem is kismama. De nézzük a következő telefonálót. Aki?
- Pléh Enikő.
- És honnan?
- A János vitéz utcából.
- Juj de jó, és jaj de ismerős. Talán csak nem kiskegyed Pléh ármin vasnagykereskedő jogfosztott unokája.
- Az anyja vagyok.
- Hát ez remek. Megint egy kismama.
- És nyugdíjas.
- Mecsoda szerencse... mecsoda nagy. Irtó módon szurkolok a nyugdíjas kismamának. Mit is kérjünk hát a géptől?
- Tibikém, ha lehetne, másfél kiló sertéscombot kérnék. Tuggya, olyan rántanivalót.
- Hát az nincs. Sajnos nincs. De mint a rendező integetéséből kiveszem, a gép nyugdíjasoknak be tud rendezni húsos csontot és banki lakáskamat-növelést. Akkor melyiket, drága Enikő néni?
- Ármin hatot.
- Talált. Juj, de még mennyire. El is süllyedt. Egy befejezetlen brigádnapló nyolc beragasztott színházjeggyel máris Enikő nénié.
- Béla hét.
- Ez is talált. Micsoda remek szerencsés nap ez a nyugdíjas kismamáknak. És ez is süllyedt. Egyszemélyes kirándulás a egy szeméttelepre, nyolcórás guberálási jeggyel. Hát nem csodálatos?
- Jenő hat.
- Juj, de jól tetszett mondani. Kamatozó betétkönyv, ezer banival. A Securitate ajándéka. És el is vitte. Drága Enikő néni. Hát szememből csak úgy facsarodik a könny. Még a bugyim is vizes. Egy igazi román takarékbetétkönyv, a Secu Kft. ajándéka. És most megkérdem, van-e még jelentkező a vonalban?
- Igen, igen, én.
- Akkor tehát mára vége. Csókolom a nyugdíjasokat, a diákokat, a kismamákat külön, és persze a sok-sok mosolygós munkanélkülit. Holnap újra a TV 2-n Dévényi Tibor és mosolya várja önöket. A viszontlátásra.