Amire nem számít az ember

Általában nem igazán vagyok oda a rendőrökért. De most végiggondoltam egy-két dolgot. Sok közülük szégyent hoz a testületre, sok korrupt, sok a hatalommániás, aki örül, hogy végre elkapott egy autóst, aki átment a záróvonalon. Persze ettől még nagyon sok a jó rendőr, de úgy vagyok velük, hogy végezzék a dolgukat, ne kunyeráljanak több fizetést, és csend legyen, arra valók, amire valók.
Ez ma megváltozott. Semmi extra nem történt, csak az, ami amúgy is benne van a pakliban. Agyonlőttek egy rendőrt. No de hogyan? Az index.hu cikkét idézem: "Saját családja hívott rendőrt Esztergomban egy 56 éves férfihez, mert szülei házában randalírozott. Az ittas férfihoz bekopogtak a járőrök egy melléképületbe, ahonnan kilépve szó nélkül halálosan megsebesítette az egyik járőrt, társa fékezte meg a részeg férfit."
Sajnálatos - mondja az egyszeri ember. De én ennek kapcsán elgondolkodtam. Az áldozat rendőr 37 éves volt. 37 évesen, családdal, immáron nem pelyhestökű huszonévesként, hanem higgadt, komoly férfiemberként jön a parancs, hogy valaki betelefonált a segélyhívóra, ki kéne nézni, valami családi balhézás van az xy utcában... Beül a kocsiba, kimegy a helyszínre, felméri a helyzetet, a gyanusított is megvan, felszólítják, hogy jöjjön elő feltartott kézzel, erre az eljön, és habozás nélkül golyót enged a rendőr mellkasába, aki azonnal meghal. Feleség és két kisgyerek maradt utána, most kezdhetett volna gyereket nevelni, most kezdhetett volna valamit önmagából átadni, most volt csak igazán célja az életének. De már nincs, mert egy vadbarom úgy gondolta, ő megteheti, hogy agyonlő egy rendőrt, mert ő most mérges.
Az első dolog, amit nem értettem, hogy a társa lábon lőtte háromszor. Mért háromszor, és mért lábon? Egyszer kellett volna fejbe, nem tudom, mit hitt, az ő élete nincs veszélyben? De ez csak az egyik ok. Ez a fickó most vagy kap 10 évet fogházban, mert ugye felindult állapotban követte el azt, amit, vagy ha elmebeteg volt, akkor pszichiátria. Aztán kijön, egyszer megint bedurran az agya, és megint agyonlő valakit? Rendőrt esetleg? Vagy most határőrt vagy orvost teccik parancsolni, csókolom? És egy ilyen embernek jogai vannak, nem írják le a nevét, csak a monogrammját, jár neki kórházi ellátás, tárgyalás lesz, ahol az ügyvédje azért a nyílvánvaló hazugságért fog harcolni, hogy védence nem bűnös. Kövezzetek meg, de szerintem ott a helyszínen illett volna merő balesetből szitává lőni az agyát...

Olvasom több helyen és hallom ismerősöktől, hogy rendőrök sok esetben nem mernek intézkedni. Mert esetleg bántják őket, és ne menjünk abba bele, hogy ez mit takar. Eljutunk eddig? A társadalmilag elfogadott uralmi forma és uralmi rendszer eszközét, aki mellesleg ember kinyírom, ha nem tetszik, amit kér? Az, hogy "rám nem vonatkoznak a törvények, csak ha én is úgy gondolom" az teljesen természetes szokás mifelénk, az egyik oldalról nevetséges, a másik oldalról meg önvédelem az idióta törvények tömkelege ellen. Nade azt már csak elfogadjuk, hogy ha a zsaru azt üvölti, hogy le kellene tenni a stukkert, akkor leteszem, nem? Vagy visszaüvöltök, hogy jogaim vannak, és agyonlőhetem?

Szóval summa summarum: sok rosszat lehet mondani a zsarukra, jó részük igaz is. De egy pici tisztelet azért lehetne irányukba, lévén hogy az, hogy reggel elmennek otthonról, de este fekete zsákban viszik el őket egy helyszínről, az bizony mostmár benne van a pakliban. Amikor valaki szidja őket, akkor gondoljon bele, mi lenne, ha a munkaszerződéséhez hozzátűnénk azt, hogy "...ja, és bármikor kinyírhatnak..." Nem kell szeretni őket, sőt, a közlekedésieket pláne nem. Csak jusson eszünkbe olykor, hogy mi van, ha...