Schubert-park, Zselíz
Get the flash player here: http://www.adobe.com/flashplayer

Online video, animation, logo and website maker


Zselízi arcok

Napoleon Boulevard

Üdvözöllek a blogomban!


Erről a blogról elérhető, jogvédelem alatt álló letöltések csak a már tulajdonban lévő alkalmazás vagy file bisztonságimásolatként való letöltése engedélyezett!

Némelyik bejegyzésemhez gondolom nagykorúság szükségeltetik. Ezért a nem nagykorúak ezeket a bejegyzéseket ne olvassák!


Keresés ebben a blogban

ingyenreklám bannercsere

vasárnap, december 2

A szúnyog legendája

A szúnyog a falusi élet gyönyöreihez tartozik, ezért rokona a légynek a varangynak, darázsnak, hangyának, harapós kutyának, és a döglött macskának. Sőt ugyanez alapon távoli atyafiságban áll a százlábúval is. Tehát a szúnyog azok közé az állatok közé tartozik, amelyek a városi ember számára oly élvezetessé teszik a falusi nyarat.
Mert míg kora reggel, mihelyt a nap betekint az alacsony, nedves, vályogfalú és pókhálós falusi szobába, már amennyire annak egérlyuk nagyságú ablakán egyáltalán betekinthet, a legyek kezdenek mászkálni a városi ember orrán, szemhéján és szája szélén, és amíg nap közben a darazsak csipkedik meg a kertben, amelynek beléndekszagú illatába okvetlenül beleharsog valamely közelben rothadó döglött macska szaga, addig estefelé, amikor nevezett városi a ház előtt ülve ki szeretné pihenni a nap gyönyöreit, a talpa alatt varangy vartyog, a füle tüvibe meg szúnyog muzsikál. A szúnyog tehát este jön elő, ő a nap gyönyöreinek, porának, sarának, kukacos zöld gyümölcseinek és kutyaugatásainak a befejezése, betetőzése. Betetőzése, mert valamennyi többinél nagyobb gyönyör; gyönyörűen muzsikál és jól csíp. A szúnyog az ember fülébe muzsikál de a nyakát csípi meg. Amelyik nem a nyakát csípi meg az a keze fejét csípi meg. Mivel azonban több szúnyog muzsikál az ember füle tüvibe, s ezek közül csak néhány csípi meg a nyakát, természetes, hogy a keze fejét sem egy csípi meg hanem több. Tehát egyik a nyakát, másik a keze fejét, harmadik a homlokát negyedik a képét csípi meg. Amikor is egyik, másik, harmadik és negyedik alatt nem az egyes szúnyogokat hanem csapatokat kell érteni. Ez összesen körülbelül néhány ezer csípést tesz ki, azaz a szúnyogok a városi embert nyaralás ürügye alatt esténként szitává csípik. Ez ellen a ravasz városi ember úgy védekezik, hogy rágyújt egy pipa kapadohányra, hogy a szúnyogokat odább undorítsa. Néhány szippantás meg is hozza a kellő eredményt, mert a városi ember elszédül, feláll, és miután lehajolni elfelejt, fejét beütve az ajtófélfába, beszédül a házba, és befekszik az ágyba. Az ágyban gondosan megvakargatja szép sorjában a csípéseket, sőt a koponyacsontját pirosra vakarja. Ezalatt az ágyban egér rágcsál, az ágy alatt béka brekeg, a nyakán pók mászik, a falon pedig százlábú szösszen, a beléndek szag pedig a nyitott ablakon keresztül akar hozzá éjszakára bemászni, de nem tud, mert egy részt oly kicsiny az ablak, hogy nem fér be rajta, más részt pedig, miként várból kirohanó őrség visszaveri az ellenséges csapatokat, úgy veri vissza a beléndekszagot a szobából az ablakon át állandóan kifelé rohamozó doh és penészszag, amely a múlt nyártól fogva, amikor is utoljára volt nyitva az ablak, felgyülemlett kisgazdáéknál.
Mindettől eltekintve a szúnyog kecses, karcsú állat, a szárnyaival muzsikál, mint a repülő a csavarjával, s van egy hosszú, vékony szívókája, amelyet tövig döf az áldozata bőrébe, s azzal szívja a vérét, sok uzsorás és munkaadó megirigyelhetné. A szúnyog színe, ha éhes, szürkéssárga, evés közben rózsaszínű, jóllakott állapotban pedig bíborvörös. Ekkor azonban az áldozat ráüt saját fejére, s a szúnyog maszattá válik.

Nincsenek megjegyzések: