Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kocka alakú hegy. Ez a hegy annyira szabályos volt, hogy még egy építész sem tudott volna pontosabbat tervezni. Lovak és bocik legelésztek a zöld fűből, hegyi patakok csörgedeztek, bárányfelhők úsztak az égen, egyszóval, igazán idilli táj volt ahhoz, hogy E. T. is megirigyelje a földi életformát.A hegy felső lapján élt Csonka András egy atomórában, mert nem szerette a pontatlanságot. András rendkívül tehetséges fiatalember volt, csak azt a szakmát nem sikerült megtalálnia, amiben remek adottságait kamatoztatni tudta volna mindenki nagy örömére. Valaha matematikusnak készült, de egy meg nem értett egyenlet miatt eltanácsolták a pályáról.
Éjszakánként sokszor álmodott arról a rémes pillanatról, amikor az analízis vizsgáját vezető tanár, aki másodállásban villanyszerelő volt, így szólt hozzá: “András, maga nagyon tehetséges, de a matematikában nem tudja igazán megmutatni belső értékeit, menjen inkább színésznek.”
András nem szerette a színházat, csak nagyritkán ment el megnézni egy-egy előadást, amikor informatikus barátai elrángatták, akik minden egyes alkalommal fogadásokat kötöttek, hogy ma este vajon megint leszúrják-e Gertrudist?
András, miután eltanácsolták az egyetemről, azon gondolkodott, hogy milyen mesterséget válasszon magának.
Szomorúan bóklászott az Eiffel-torony tövében, amikor megszólalt a feje fölött lévő toronyóra: “Ding-dong.”
András szeme felcsillant, és elment táncdalénekesnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése