Egy tanár gondolatai felmérő írás közben

Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új
kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenésből. Ezt a
példatípust direkt nem vettük gyakorlaton. Valamit a felmérőre is kell
tartogatni! Úgy teszek, mintha rájuk sem figyelnék. Hadd kezdjenek
mozgolódni! A Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom.
Simán elkérhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másolt ki . Úgyis
elégtelent kap, és nem is voltam szigorú. Még puskázhatott is. Ah!
Peti rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De téved. A jó
képlet nincs is benne a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan. Nem
véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Azért
ülök én itt. Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy
primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen
ez fogja megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy osztás meg egy
szorzás az egész. Egy olyan képlet, amit még az általános
iskolások is tudnak. Elbonyolítják majd az egészet. Aki pedig
megcsinálja, azét azért nem fogadom el, mert nem általános iskolás
módszerekkel kell dolgozni. Legalábbis a hallgatóknak nem. Megadtam
azt a mennyiséget is, ami tévesen benne van a könyvben. Így nem
gyanítanak semmit. Amúgy is több adatot írtam fel azok kedvéért, akik
megszokták, hogy az összes adatot, amit megadtak, fel kell használni.
Addig osztanak, szoroznak, amíg ki nem jön a kérdéses mennyiség. Ez
ma legalább öt elégtelent fog szülni. Helyes! Barabás kirakta a
dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. A Szepesi
meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek.
Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes. A Horváth túl akar járni
az eszemen. A szerencsétlen nem tudja, hogy ez eddig csak a
feleségemnek sikerült. Jól felkészült a felmérőre, a képletet is tudja. Már
legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na nem sokáig.
Számítottam rá, hogy nem lehet semmivel sem megzavarni. Ezért még
tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen
odaballagunk hozzá, és véletlenül észrevesszük... Na, ez megvolt. Még
neki állt feljebb. Nagyon elkanászodtak a mai fiatalok. Régen sokkal
jobb volt. Nem kellett ennyit manőverezni. Csak a teljesen kész,
hibátlan dolgozatokat fogadtam el, melyek végeredménye is jó volt.
Persze olyan adatokat adtam meg, s olyan képletekkel kellett számolni,
hogy logarléccel az atyaúristen sem tudta volna befejezni időben. De
ezek a rohadt számológépek megnehezítették a dolgomat. Ám kifogni
nem tudnak rajtam. Úgy látom, mindenki befejezte, beszedhetem. Így
kell felmérőt íratni! Nem kell utána órákig vesződni. Az egészet kijavítom
egy perc alatt.