Ma találkoztam rég nem látott barátommal, Zebuval.
- Szia – mondtam neki.
- Szia – mondta, és boldogan mosolygott, mint aki tudja, hogy mit akar mondani.
- Biciklizel? – kérdeztem, mert attól féltem, hogy megakad a beszélgetés.
- Igen – mondta, és tovább mosolygott.
- Nem tanulsz? – kérdeztem, bár láttam, hogy nem tanul, meg mondta is, hogy biciklizik, de hátha tanul.
- Nem – felelte derűsen. Kicsit gondolkodott, és hozzátette. – Ebéd után nem tudok tanulni.
- Igen? – mondtam megrémülve, hogy esetleg elakad a beszélgetés.
- Tele hassal – tette hozzá frappánsan.
- Igen – mondtam ismét.
Ő, mármint a Zebu, csak nézett rám, és mosolygott a biciklijén.
- Akkor – mondtam, hogy megtörjem a csendet – szia.
- Szia – mondta, és elkarikázott, arcán az önfeledt derűvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése