Az egyik délután, mikor Padantyú a tóparton horgászott, kifogta az aranyhalat.
- Nagyszerű - örvendezett Padantyú -, hazaviszlek, megsütlek és megeszlek vacsorára.
- Ne tedd ezt Padantyú - kérlelte az aranyhal. - Ha visszadobsz a vízbe, teljesítem három kívánságodat!
Padantyú nem sokat tétovázott, visszadobta az aranyhalat a tóba.
- Halljam az első kívánságodat! - szólt az aranyhal.
- Az első kívánságom, hogy teremjen itt egy nagy halom pénz - válaszolta Padantyú. Alighogy kimondta, előtte termett egy nagy halom pénz.
- Mi a második kívánságod? - kérdezte türelmetlenül az aranyhal, aki már szeretett volna túllenni a dolgon.
- A második kívánságom, hogy boldog legyek, amíg csak élek.
- Jó - mondta az aranyhal -, boldog leszel, amíg csak élsz. Mi a harmadik kívánságod?
Padantyú elgondolkozott. - Lássuk csak! Pénzem már van, s boldog leszek, amíg élek. Nincs viszont még vacsorám - csapott a homlokára. - A harmadik kívánságom, hogy ugorj ki ide a partra. Megfoglak, hazaviszlek, megsütlek és megeszlek vacsorára.
Nem volt mit tennie, szegény aranyhal kiugrott a partra. Padantyú megfogta, hazavitte, megsütötte és megette vacsorára.
Bizony ezért nincsen már aranyhal a tóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése