Elcsigázott, a szomjúságtól kitikkadt légiós csapat vonszolja magát asivatagban. Egyszer csak egy oázist vélnek látni a távolban.
Felszerelésüket eldobálva, maradék erejüket összeszedve futtásnak
erednek, hogy minél előbb az éltető vízhez jussanak, de az oázistól
száz méterre egy széles és mély szakadék állja útjukat. A csapat
teljesen kifáradva a remény nélkül rogyott össze a szakadék szélén
és felkészültek a gyötrelmes halálra.
Meglátta ezt Isten és megszánta őket, lement közéjük és azt mondta
a haldokló légiósoknak:
- Látom, ti mindent megpróbáltatok, de rátok fér egy kis segítség.
Én most azért jöttem, hogy segítsek nektek: teljesítem egy
kívánságotokat. De jól fontoljátok meg mi is legyen az! - szólt az Úr.
Az Úr szavait hosszú csend követte, majd szinte egyszerre szólalt
meg a kis csapat:
- Csinálj nekünk egy hidat, ezt kívánjuk! - rebegték elhaló hangon a
légiósok.
- Tudjátok, elég öreg vagyok én már az ilyen mutatványokhoz, de a
kedvetekért megpróbálhatom. - szólt Isten és öreg testét hátrahajlítva
egy lassú, de szabályos mozdulattal le ment hídba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése