Békamese

Volt egyszer, hol nem volt de máig is van a messzi köd homályában veszve, egy idilli tavacska, némi mocsárral, de annál több unalommal. Ugyanazok a békák ,csendes víz, változatlan halak, nád és még a gólyák is csakúgy kelepelnek, mint szüleik tanították. Itt élt egy kis béka ,ki béka voltát ,álmára és kis koronára hasonlító anyajegyére tekintve, hercegként látta magát a csendes tó tükrében. Gyakran álmodozott szép hercegnőről, lottó hatosról, mint álmok álmodója, ki lemaradt az aktuális gazdasági tervről.

Történe egyszer, hogy kiúszva kedvenc kis öbléig, hol békatársaival gyakorta találkozván kiáltotta világgá bánatát, fény suhant a ködben, szikrázó kristállyá szórva a párát.

Csillagpor hullott.

Szikrázó, villodzó, vakító, tündértől táncoló.

Úszóhártyás hercegjelöltünk szeme elkerekedett ,szája tátva maradt ,(persze szerencsétlennek még egy légy se repült bele)látva csodált hercegnőjét ki a a tó partját választotta pihenőül

-Egy életem egy halálom én bizony megszólítom. -Gondolta kis bohónk, de hát az vesse rá az első követ, kinek marad még egy második is. Erejét feszítve, lelkét acélozva ugrott egy nagyot és röppályát váltva tért a lényegre:

-Tündércsókot kérek Tőled ,hogy herceg lehessek, és Te is boldog leszel ,mert azzá teszem minden perced mikor rám daliás hercegedre gondolsz ,ki érted élne és életét-halálát kezedbe ajánlja.

Libbenő tündérfény táncol békánk szemében, hisz olyat lát, mit régen nem, elátkozása előtti időkből, mikor csókjáért hercegnők álltak sorba, drágán fizetve pillanatnyi boldogságukért.

Bársony puha kéz emeli hősünket, ki már látja magát harci ménjén, aranyvillanó vértben indulva a gonosz és minden ellen mi a világot fenyegeté.

-Csak egy csók kell! Oda az átok, minden remény az enyém és örökre boldoggá teszel!- Szikra villant..

A csillagokban azonban sok minden meg van írva, csak az nem, hogy mi is történt ezután.

Szikra villant.... az isteni szikra. A tiszta tudat fénye világította meg a hercegnő gondolatait.

-Mi ez a gyermeteg mese. Minek szeressek, hisz fájdalom a bérem, ha a szerelem kihűl. .Avagy e békaherceg életemből hálátlan elröpül. Csókoljak életre rút békahercegeket pillanatnyi örömre, melyet majd fájdalom ölel körbe?-

S közben hercegünk várva-várja a rontást törő csókot ,ámul a váratlan tétovázásra és nem érti mi történt ,hisz minden mesebeli békaherceg megleli önzetlen kedvesét.

-Hol e mese írója, hogy nyomjam víz alá! Hé te klaviatúrabetyár ! Mit szórakozol itt velem ,kényedre-kedvedre ,hisz kitaláltál és életet adtál nekem. Vagy Te is csak vársz valakire, ki megment pocsolyádból, herceggé tesz, Téged daliának látva magát neked szánja?

Ugortál? Vártál csókot? Megváltót? Igen??? Hiszel a mesében???? No ha hiszel ,gyorsan tedd a dolgod s írd meg nekem a hercegnői csókot !- Jó! Hát legyen e meseszép, hol békánk megtalálta kedvesét. Kinek csókja herceget teremtett és mesénknek ezzel, közkívánatra, mégis vége lett.