Hivatal

-Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
-Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 2.50-es egy 2500 Sk-s illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és malária elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérőrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt...
-Tessék.
-...Tessék? Mi az, hogy tessék?
-Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul.
-És kínaiul?
-Természetesen.
-Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
-Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
-Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejlődését csecsemkorától napjainkig legalább félévenként.
-Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
-...Vegyeset. És, persze, háromdimenzióst.
-Voalá!
-Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
-De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
-Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
-...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
-Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
-Csak vicceltem. Itt van.
-A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent odaad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
-Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
-...Dehát...izé...elfogyott...
-Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
-Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
-Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
-Á, nem kell. Itt az olvasójegy igénylő űlapja. Gratulálok.
-Hurrá, és most mi a teendő?
-Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja.