- Jó estét, hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket itt, a zselízi kultúrházban. A nevem Pizúr János, én vagyok a konferanszié. Időnként az a megtiszteltetés ér, hogy itt üdvözölhetek igazán világhírű művészeket. Ez a mai is egy ilyen alkalom. Hölgyeim és uraim, következik valaki, akit én mindig csodáltam. Mélyebben, erősebben, alázatosabban, mint eddig. Ő több, mint férfi; isten! Egy nagy isten, akinek a személyisége annyira csodálatos, hogy az én lagymatag üdvözlő szavaim szánalmasan alkalmatlanok. Örömmel nyalnám a cipőjét akár addig, míg a nyelvem kilukad. Ő annyira teljesen csodálatos, hogy inkább dobjanak egy, a saját piszkommal teli gödörbe, mint hogy vele egy színpadra merészkedjek. Hölgyeim és uraim! Az összehasonlíthatatlanul felsőbbrendű emberi lény: Bolga Pál! (Taps.)
- Nem tudott eljönni.
- Nem baj, nagyobb a füstje, mint a lángja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése