Téves kapcolás

Kropacsek: Halló! Női klinika? Jó napot, itt Kropacsek beszél, azután szeretnék érdeklődni, hogy a feleségem túl van-e már a műtéten.
Ápoló: Kérem, azonnal kapcsolom az ügyeletes orvost.

(A központ tévedésből a mentőgarázzsal köti össze, ahol épp egy szerelő van a készüléknél.)

Szerelő: Halló! Hát, kérem, túl vagyunk már a nagy műtéten. Az egész belsejét ki kellett cserélnem, mert kopott volt, és újjal kellett pótolni.
Kropacsek: Ne beszéljen marhaságot!
Szerelő: Nem marhaság, kérem, ön talán nem vette észre, hogy lötyögött a dugattyúja?
Kropacsek: Ne tessék mondani! De igen! (szomorúan)
Szerelő: Minden bajnak az volt az oka, hogy a bespriccelő csöve rossz, amit hozott.
Kropacsek: Ne tessék mondani. Megjegyzem, én mindjárt gondoltam.
Szerelő: Azután kérem, a lyuk nagysága és a felületi kopások arra engednek következtetni, hogy ön nem zsírozta kellően.
Kropacsek: Hát az igaz - de kérem, ez borzasztó!
Szerelő: De azért nem kell elkeseredni. Rendbe tesszük az öreg kasznit.
Kropacsek: De kérem! Öreg kaszni?
Szerelő: Mondja, mikor jegyezte el magát ezzel a vén csotrogánnyal?
Kropacsek: 1928-ban.
Szerelő: Képzelem, hányszor tolta már azóta.
Kropacsek: Hát nem tudom, hogy hányszor, míg az ember fiatalabb volt.
Szerelő: Mi erőlködtünk rajta. Löktük, taszítottuk, míg észre nem tért.
Kropacsek: (sikoltva) Mit csináltak?!
Szerelő: Mondom, kérem, ketten voltunk. Elől ketten, hátul ketten, egy állandóan fújta a farán levő nyílást.
Kropacsek: Rettenetes, és erre miért volt szükség?
Szerelő: Mert visszafojtotta az üzemanyagot. Képzelem, hányszor mázolta be vele a nadrágja szárát!
Kropacsek: De hányszor!
Szerelő: A kipufogóját jól kidrótkeféztük.
Kropacsek: Jaj szegénykém!
Szerelő: Csúnyán be volt füstölve.
Kropacsek: Ezért volt székrekedése.
Szerelő: Amellett rossz volt a dugattyúja, még szerencse, hogy az én dugóm békebeli, aztán betettem neki becsületesen. Hallgattuk, hogy bírja-e.
Kropacsek: Ho- ho- hogyan? Tessék?
Szerelő: Ne izguljon, kérem, nagyszerűen bírta, pedig két óra hosszat űztük az ipart.