Szónoklat a drogokról

Nem tudom, gondolkoztatok-e már azon, hogy mi lenne, ha minden ember élete a drogtól függene? Ezt a tételt bármilyen környezetben tovább gondolhatjuk, például a történelemben. A történelem utóbbi időszakát diktatúrák sorozata határozta meg, és senki nem jelentheti ki, hogy ezzel véget ért, mivel, mint azt láthattuk történelem tanulmányaink során, az emberiség nem tanul a saját hibájából és történelméből. Egy újabb ördögi diktatúra eljövetelének a nagy számok törvénye alapján minden esélye megvan, hacsak ki nem hal addig az emberiség. Bármikor jöhet egy őrült, aki kézenfekvő módon a drogot fogja felhasználni az emberek pusztítására. Ha, mondjuk, minden katonáját hozzászoktatná valamilyen szerhez, akkor egy olyan hadsereget kapna, ami nem riad vissza semmitől, hiszen az élete árán is megszerzi a napi szükségletét. Nem beszélve a foglyul ejtett emberekről akiket erőszakkal rászoktatván, majd megvonva tőlük a szert, halálra kínoztathatna.
Ennek a rémálom eljövetelének esélye a drog térnyerésével csak nő, ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani, majd a visszájára kell fordítani.
Itt merül fel a kérdés, hogy hogyan érhetjük ezt el? Nos, erre rengeteg válasz van, de sajnos, mindenki csak beszél róla, ahelyett, hogy tenne is érte valamit.
Először is, az összes közvetlen és közvetett érintettnek tudnia kell, hogy pontosan mi a probléma. Nem elég egyszer, kétszer elmondani, hanem gondosan, pontosan, minden kérdésre választ adván fel kell világosítani a diákokat. Nekünk viszont kötelességünk nem elmenni a probléma mellett, hiszen ismerőseink is kerülhetnek valamilyen hasonló szituációba, nem beszélve sajátmagunkról.
Törekedni kell arra, hogy akiket felvilágosítanak, ne csak unják a felvilágosító előadásokat, hanem az életben megtörtént példákból okuljanak, érzelmileg is átéljék a megfertőzött emberek életét. Rádöbbenjenek arra, hogy ez velük is megtörténhet, ha nem kellő figyelemmel állnak a problémához.
A felvilágosításhoz kapcsolódik az elrettentés, amelyen nem főleg a statisztikákat értem, hanem ennél sokkal megrázóbb dolgokat. Olyan képeket, történeteket, amelyek érzelmileg megdöbbentőek, hogy mindenki ráébredjen a droghasználat, a cigaretta és az alkohol súlyos hatásaira.
Ezzel el lehetne azt érni, hogy hogyha egy társaságban megkínálnak valakit droggal, vagy esetleg olyan helyzetbe kerül, amikor az élet problémái elől akar elmenekülni, eszébe jussanak az annak idején hallottak, és ismét borzadjon el, ezzel segítve önmagát, hogy nemet tudjon mondani.
Természetesen az előbb vázolt megoldás csak egy része a megelőzésnek. A fő irányvonal mindig – a mára már sablonossá vált – elmélet kell legyen, vagyis az, hogy különböző szenvedélybetegségek megakadályozásának alapja a kiegyensúlyozott, jó élet. Ehhez persze nem csak egy ember kell, de egyénileg is sokat tehetünk érte, főképpen a sajátunkért. Ha egyszer mindenki meg lesz elégedve az életével, a tudatmódosító szerek kihalásra lesznek ítélve, hiszen akkor már senkinek nem lesz rájuk szüksége. Az emberiségnek egy ilyen világ megteremtése kell, hogy a célja legyen. Ennek a megvalósulása még sajnos nagyon messze van, de ha ma elkezdünk cselekedni, talán nem kell rá olyan sokat várni. Nincs más hátra, fogjunk hozzá!